Nyáron már teljesen összhangba voltam Dacival már egy csomószor csatlakoztattunk (sikerrel).Nyár közepén apa el vitt engem nyaralni ,de én csak lovardába voltam hajlandó menni, hogy új lovakat , környezetet mindent meg ismerjek.Amikor el indultunk szörnyű érzés volt meg vállni Pokoltanyától és semmi kedvem nem volt új lovardába menni.Amikor oda értünk az nap nem ültem lóra ,hanem csak nézelődtem az istálóban és új barátokat kerestem. Találtam is egy párat ,beszélgettünk körbe vezettek ,minden lovat meg mutattak és el mentem aludni, másnap részt vettem a délelőtti lovaglásban egy Merlin nevezetű lóval. Nagyon meg tettszett. Teljesen idegen ló volt ,de el tudtam lovagolni.Délután is rá ültem. Másnap egy egésznapos terepre mentem Dominóval. Teljesen más volt ,mint "otthon". A többi napon is nagyon sokat lovagoltam. Az utolsó nap ,amikor fel keltem meg simogattam Merlint . Apa mondta ,hogy lassan indulunk vissza Pokoltanyára. Ennek  örültem ,de egy picit szomórú is voltam , hiszen gyorsan el röpült ez a pár nap új baráttokkal és lovakka, de fájó szívvel el búcsuztam és el indultunk.Meg ígértem ,hogy majd még hallanak róllam. Amikor vissza értünk Pokoltanyára ,akkor kibéreltük ,az én MINDENEMET ,Dacit. És el kezdtünk edzeni a Rajtengedély viszgára. Aszt hittem ,hogy sosem fogják meg engedni a szüleim a ló bérlést ,de ezek szerint van csoda. Meg beszéltük ,hogy minden hétvégén jönni fogok.A nyár hátra lévő része nagyon gyorsan elment. Hiszen lett egy "lovam"! Daci már színte család tagnak számított.